A syrah pionírjai

Feiszt Pince – avagy az első szekszárdi syrah története

Új időszámítás kezdődött a Szekszárdi Helyi Termék Bolt által rendezett borkóstolók történetében. A rendre megtartott borászbemutatkozások immáron hétvégente kerülnek megtartásra, Szombat esti borozgatás névvel, és egy sokkal kötetlenebb, családias formát öltöttek Csillag Péter vezetése alatt. Utóbbi kóstolón a Feiszt Pince mutatkozott be, egy kedves, idős házaspár Nagy Ferenc és felesége személyében. Bár a gyökerek a környékhez kötik őket, életük nagy részét az ország másik felében töltötték. A nyugdíjas évek azonban visszacsábították őket a Szekszárdi-dombság lankái közé.

„Szinte egész életünkben Budakeszin laktunk és Pesten, külkereskedelemben dolgoztunk. Amikor lejöttünk látogatóba Szekszárdra, valahol legbelül mindig szinte sajgott egy kis emlék, de sajnos képtelenség volt maradni, mert a fővárosba kötött a munka. Aztán bekövetkezett a nyugdíjas kor, és azt gondoltuk, hogy miért is ne – emlékszik vissza Nagy Ferenc a kezdetekre – így nekiálltunk körbenézni. Könnyű volt a helyzetem, én tüke vagyok Szekszárdon, ismerem a dűlőket, nem esett nehezemre kiválasztani – most divatos szóval élve – a terroirt, hogy hol lehet alkalmas területet találni. Korábban volt egy kis mikrogazdaságunk a Baktában, amit nagyon kedvelt a család, ehhez rakódtak az egyéb ismeretek, és elkezdtük építgetni a területeket. Aztán kellett némi infrastruktúra is, mert kiderült, hogy a területhez gép is kell, de a gépet el is kéne helyezni. Hát így kezdődött.”

A saját gazdaság kiépítésének közelmúltbeli története mellett Feri bácsinak és Anna néninek is számtalan gyerekkori emléke fűződik a tájhoz és a szőlőhöz.

Annyira benne élünk a tájban, hogy amikor kimegyek a szőlőbe, eszembe jut, hogy gyerekkoromban felfedeztünk egy avar-kori temetőt, stikában odamentünk, kibányásztuk a halottakat és a leleteket. A munkából hazatérő asszonyok meg sikoltoztak, hogy sírrablók. A leletek egy részét elvittük a múzeumba. Persze volt, amit nem. Találtunk például egy elefántcsont golyót. Pingpong labdát akkorát ugrani még nem láttam. Később kiderült, arra használták, hogy megállapítsák vele, mennyi folyadék van még a korsóban.”

Anna néni Dombóváron született. Mint mondja majdnem szőlőskertben nőttem fel, ismerem a növényt az elejétől a végéig, a fajtákat a levélről is felismerem.”

Ilyen előzményekkel és élményekkel fogtak neki a borászkodásnak 2000-ben. Ma már sokan tudják, hogy a syrah fajtát annak idején Nagy Ferenc honosította meg ezen a borvidéken. Az ő úttörő munkásságát aztán egyre többen követték.

Kísérletező kedvemből kifolyólag úgy döntöttem, hogy megpróbálok valami olyan fajtát is behozni, ami elötte nem volt. Ez a választás akkoron a syrahra esett, mert úgy találtuk, hogy ebben a mi meleg, déli, löszös tájunkban biztosan szép eredményeket fog hozni. A franciák nem egészen ezen a véleményen voltak. Először az egyik monsieur, egy gyümölcs- és szőlőcsemete kereskedő meghökkenve kérdezte tőlem, hogy mit akarok a syrahval Szibériában. Úgy tűnt, nem nagyon ismerte a földrajzot. Ekkor kioktattam, hogy képzelje el, ha én képzeletben meghúzom a vonalat a délkör mentén, akkor lehet, hogy délebbre vagyok, mint maga. Na ebben maradtunk, és két évre rá már többet ilyet nem mert mondani. Lassan-lassan sikerült őket meggyőzni. 2000-ben volt a syrah megvásárlása és telepítése is. A Porkoláb-völgybe került, egy mintaültetvény gyanánt. Három klónt kaptam, egymásból továbbfejlesztett változatokat, de mindegyik más tulajdonságú. Az 500-as az optimum, a 800-as majdnem olyan, mint a brüsszeli csemegeszőlő, a 300-as pedig az alapnak a nemesített változata.”

Ez alapján kezdtek egy középméretű gazdálkodásba. A syrah mellett a hagyományos fajták, a cabernet sauvignon és a kékfrankos is helyet kaptak a 1,5 ha-os ültetvényen. Emellett a Várdomb és Alsónána közti határon sikerült egy 4,5 ha-os területre is szert tenniük, melyet 2/3 részt syrahval, 1/3 részt merlot-val telepítettek be. A pince és a feldolgozó mögött elterülő kisebb területeken pedig részben csemege fajtákat termesztenek. Ezen felül a Holt-Duna mellett Faddnál egy 5,5 ha-os diófást telepítettek. Gondolván, ha nem megy a szőlő, akkor majd a dió a segítségükre siet.

A Szekszárdon oly híres és népszerű kadarkával azonban nem foglalkoznak. Bár éreznek némi nosztalgiát a fajtával kapcsolatban – főleg mert itt helyben szinte mindenki termel kadarkát –, de mint mondják, a rengeteg fajtájú klónból kifolyólag a szelekció soha nem kapott semmilyen irányt. A kutatások sem vezettek el oda, hogy adaptálható lehessen a magasműveléshez, így szerintük a nosztalgia része sokkal szebb, mint maga a valóság.

A jövőre nézve Nagy Ferenc egyik nagy álmának megvalósulása elég bizonytalannak látszik. Mint mondja, a fajták kutatását az ember nem hagyja abba, hiszen az mindig rengeteg izgalmat rejt magában, de sajnos előfordulnak kudarcok is.

„Annyira szélsőségesbe váltott az időjárás, hogy szeretnék egy olyan fajtát telepíteni, ami kibírja a – korábban a franciák által emlegetett – szibériai telet és a nagyon forró nyarat egyaránt. Találtam is egyet, ez a kaukázusban őshonos grúz fajta, a saperávi. Olyan sűrűségű bort ad mint a cabernet sauvignon, festőszőlőnek is használják. Ifjúkorunkban 4,5 évet Moszkvában töltöttünk, ott volt alkalmunk ezt a fajta bort több ízben is kóstolni. A szocializmus alatt többször kísérleteztek vele, különböző szőlőkkel próbálták párosítani, például kékfrankossal, de a végeredmény nem lett jó. Nagy szívem vágya ez a fajta, de amióta EU tagok vagyunk mindent Brüsszel hagy jóvá, így most egy új fajtát behozni már nem annyira egyszerű, mint korábban. Ha az ember akar valamit, sajnos mindig eggyel többen vannak azok, akik ellenzik, mint akik támogatják. Annak idején ugyanez volt a syrahval is. Központilag akarták, a helyiek viszont nem, mondván minek, hisz itt a kékfrankos. Most meg már majdnem mindenkinek van.”

A pincészet javarészt cuvée borokat készít. Mint mondják, az az igazi cuvée, ha a fürtöket házasítják a kádban, és úgy érik össze. A borok oxidatív eljárással, nyílt erjesztéssel készülnek a régi hagyományos szekszárdi módszerek alapján. Ebből egy tapodtat sem engednek. A szüret után a megfelelő arányok szerint bogyóznak, az rákerül a kádra. Ott megtörténik az erjedés, ami egy bő hét, attól függően, hogy milyen az időjárás. Csömöszölés után még egy hónapig légmentesen lezárva hagyják. Amikor először leengedik a kádról, már majdnem bort engednek le, mert az első tisztulás megtörténik, a pigment belekerül a borba, a szeszfokok kialakulnak. Az utókezelés a fajélesztőn és kénen kívül mást nem tartalmaz.

A kóstolósor a syrah köré épült. Ahogy Feri bácsi mondja:

„Ezzel a fajtával kezdődött minden. Gondoltam, emellé oda lehet épteni a többit, ami majd kiegészíti. Akár merlot-val akár kékfrankossal, akár zweigelttel – bár utóbbit eddig nem mertem még megtenni – kombináltan valami lágyabb vagy újabb kombinációkat létrehozni, ami majd többféle eredményt ad. Ami az asztalon látszik, tulajdonképpen ennek a kísérletnek az egymást követő lépéseit jeleníti meg palackba zárva.”

 

Pécsi borozó, 2013. május 06. / Fotók: Kovács Viktor

szaboberni,

2013.05.06.

Hírek a pincéből

Így kezdődött...
A syrah pionírjai

Feiszt Pince – avagy az első szekszárdi syrah története

Kapcsolat

Kérdése van? Egyedi ajánlatot kérne? Írjon nekünk vagy hívjon bennünket! Állunk rendelkezésére.

Postacím

Feritan Kft.
H-2092 Budakeszi,
Rákóczi utca 65.

Telefon

Nagy Ferencné
+36 20 336 3274
+36 23 451 106
Hétfő – Péntek, 8:00-17:00

Email

info@feiszt.hu  

Írjon nekünk